1. A nemzeti könyvkiadás és irodalom távlatos támogatása, a magyarországi és a határon túli könyvtárak állománygyarapítási keretének növelése - a skandináv-modell
A színtiszta piaci viszonyok közt működő magyar könyvkiadás és - kereskedelem csak úgy képes megőrizni mai minőségi összetételét, a nyelvterület kicsinysége okán csupán kis példányszámban kiadható és forgalmazható kortárs és klasszikus szépirodalmi alkotásokat, a tudományos és szakkönyvkiadás nemzetközileg is figyelemreméltó eredményeit, ha a hozzánk hasonló méretű és léptékű európai országok gyakorlatához hasonlóan a meghatározó könyvtárak könyvbeszerzésére fordítható keretét az állam sokszorta nagyobbá teszi. A skandináv országokban évtizedek óta eredményesen és hatékonyan működik az a gyakorlat, hogy a nemzeti kultúra szempontjából alapvető fontosságú műveket meghatározott példányszámban az állam megvásárolja a könyvtárak számára, s így lehetőév teszi, hogy az értékes művek mindenki számára hozzáférhetővé válhassanak. A minőségi művekre koncentráló garantált könyvvásárlás nem egyes kiadói műhelyeket támogat, nem avatkozik be a piac természetes értékszelekciójába, hanem azt teszi lehetővé, hogy a magyar nyelv megőrzése, az új értékek közvetítése szempontjából kiemelkedő jelentőségű könyvek egyéb támogatás nélkül is kiadhatóvá váljanak, egyúttal biztosítva, hogy a magyar szerzők hozzájuthassanak befektetett munkájuk ellenértékéhez, tisztes honoráriumot kaphassanak. A minőségi művekre, mindenekelőtt a szépirodalomra és az oktatásban is használatos referenciakönyvekre koncentráló, garantált állami könyvvásárlás három éves programként érhetné el a kívánt mértéket és szintet. A 2007-ben induló program első lépcsőben 1000 gondosan kiválasztott címből állna, melyekből 500-500 példány jutna el a legfontosabb hazai és határon túli gyűjtőhelyekre, állami és önkormányzati könyvtárakba, egyetemi és főiskolai könyvtárakba, határon túli egyházi és világi intézmények könyvtáraiba. A következő esztendőben a kiválasztandó címszám 1500-ra emelkedne, s 2009-ben érné el az optimális mértéket, 2000 könyvcím 500-500 példányban történő megvásárlását, s a legfontosabb könyvtárakba való eljuttatását. 2005-ös adatok szerint a közel 13000 féle-fajta Magyarországon megjelenő könyvcímből a fent említett választás hosszú távon biztosítaná a hozzáférés esélyegyenlőségét, a legfontosabb értékek kiadhatóságát és megőrzését. A kiadóktól csökkentett áron vásárolnák meg a köteteket. A művek kiválasztását a támogatást nyújtó állam (minisztérium) képviselőiből, az írók, a könyvtárosok, a könyvszakma, valamint az MTA és a METESZ delegáltjaiból álló bizottság választaná ki, természetesen figyelembe véve azt is, a megcélzott könyvtáraknak milyen profiljuk, gyűjtőkörük, feladataik vannak. A három év alatt kiteljesedő, az irodalmat és a minőségi könyvkiadást, az alkotókat és a kiadói műhelyeket a könyvtári beszerzésen keresztül támogató program az első esztendőben kb. 1 milliárd Ft-os invesztíciót, a harmadik évben kb. 2 milliárd Ft-os forrást igényel. (Csupán összehasonlításként, a tavaly 12.898 címet 40,9 millió példányban produkáló könyvkiadás támogatása így is harmadannyiba kerülne, mint egyetlen nemzeti intézmény, pl. az Állami Operaház egy éves állami támogatása.)
2. A kortárs magyar irodalom alkotóinak támogatása - ösztöndíj-program
A magyarországinál sokszorosan nagyobb léptékű nyelvterületek alkotói között is kevés olyan akad, aki kizárólag művei honoráriumából meg tud élni. Nincs ez másképp nálunk sem, igazán néhány itthon és külföldön kiugróan sikeres alkotót leszámítva az írók, költők, tudósok, tudományos eredményeiket feldolgozó szellemi emberek nagyon sokféle kiegészítő tevékenységet kénytelenek folytatni, hogy fenntarthassák magukat, s emellett maradjon idejük színvonalas alkotómunkára. A kultúrájukra méltán büszke országok állami és önkormányzati szinten egyaránt rendkívül hatékony ösztöndíj-programokat valósítanak meg, Németországban még a legnagyobb külföldi íróknak is méltó egzisztenciális helyzetet igyekeznek teremteni. (A kortárs magyar irodalom európai sikerében a német ösztöndíj-programnak elévülhetetlen érdeme van!) Amellett, hogy adókedvezményekkel ösztönözni kellene, civil szervezetek, gazdálkodó- és pénzügyi társaságok irodalom- és kultúratámogató alapítványokat, s ezeken belül ösztöndíj-programokat hozzanak létre, a Nemzeti Kulturális Alap, s annak két szakkollégiuma, a Szépirodalmi, valamint az Ismeretterjesztés és Környezetkultúra eddig rendkívül kis léptékű és rapszodikus ösztöndíj-folyósítási gyakorlatát radikálisan át kellene alakítani. Az említett két kollégium, amely szépíróknak és szakíróknak szokott volt ösztöndíj-pályázatot meghirdetni, az elmúlt három esztendőben a Nemzeti Kulturális Alap büdzséjéből alig fordított pénzt erre, a meghirdetett pályázatai forrását döntő részben a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete biztosította. Az Alapot felügyelő miniszter döntésétől függ, hogy e két nagy alkotói körnek az Alap léptékekkel nagyobb ösztöndíjkeretet határozzon meg. Ha évente 200 millió Ft állna rendelkezésre kortárs szépírók, s 200 millió Ft tudományos és szakkönyvek szerzői munkájának támogatására, néhány esztendő alatt számottevően javulna a magyar értelmiség egzisztenciális helyzete, nyugodt alkotómunkájának feltétele.
3. Az Irodalom Éve-2008.
A kortárs magyar irodalom, mindenekelőtt regényirodalmunk közel 100 év után újra legjobb korszakát éri. Túlzás nélkül állítható, íróink az elmúlt 10 évben világirodalmi rangú alkotásokkal arattak sikert külföldön s a magyar olvasók körében egyaránt. Olyan magyar műveket vehettek kézbe, amelyek regénypoétikai újításai éppúgy megtermékenyítették az európai irodalmat, mint a hatvanas, hetvenes évek fordulóján az új latin-amerikai regény a világ prózáját. Az elmúlt időszakban nem volt olyan nagy presztízsű irodalmi díj, elismerés, amelyet magyar szerzők meg ne kaptak volna. S hónapról-hónapra tanúi vagyunk annak is, hogy a már befutott nagyjaink mellett sorra fedezik fel az új generáció alkotóit is. Mindezek ellenére a magyar irodalom értő olvasóinak köre fokozatosan szűkül, az iskolákban a tanulóknak irodalomtörténetet oktatnak, a világ élvonalába tartozó magyar írókat és műveiket alig ismerik. Jellemző, hogy a nagy energiával és elánnal meghirdetett Nagy Könyv program is a klasszikusok “újrafelfedezését” eredményezte csupán. Égetően szükség lenne arra, hogy a kulturális intézményrendszer minden eszközét igénybe véve összehangolt és eredményes kampány induljon a kortárs irodalom értékeinek, újdonságainak megismertetése és megszerettetése érdekében. Az eddigi, hasonló akciók igazolták, hogy a magyarországi könyvtárak és könyvtárosok milyen aktívan képesek közreműködni e cél érdekében, miként a leglátogatottabb magyar kulturális intézményrendszer, az elmúlt évtizedben hatalmas léptékű fejlődést mutató könyvesboltok hálózatának (évente 1,7 millió ember keresi fel ezen üzleteket) kulturális tere ugyancsak alkalmas arra, hogy kortárs irodalmi felolvasásoknak, irodalom-népszerűsítő programoknak helyet adjanak. A magyar írók többsége szívesen vállalkozna arra, hogy élő irodalomórák keretében, felolvasásokkal meghódítsák potenciális ifjú olvasóikat. Egy jól szervezett és finanszírozott kampánnyal elérhető lenne, hogy a legjobb prózai alkotásokból színvonalas tv- és rádiójátékok születhessenek, amelyek remélt sikerét a hangoskönyvek újonnan tapasztalt népszerűsége garantálja. Az Irodalom Évének nagy közönséghatású programja lehetne országos léptékű vetélkedők megszervezése, a jelenlegi közmédiumok ebben a műfajban képesek még színvonalat biztosítani. Tekintettel arra, hogy az új irodalom és alkotói megismertetésének célközönsége mindenekelőtt a fiatalok, őket elsősorban az interneten lehetne tájékoztatni, megszólítani. Programként kellene meghirdetni, hogy a kortárs magyar irodalom átfogó nemzetközi internetes stratégiájának részeként a magyar írók önálló honlappal mutatkozzanak be, amelyről nem csupán életművükkel ismerkedhetnének meg az érdeklődők, de az olvasók interaktív párbeszédet is folytathatnának velük. A magyar írók adatbázisára alapozó informatikai fejlesztések, a hagyományos könyvkiadást támogató és kiegészítő on-line e-könyvtár- és bolthálózat kialakításának programja ugyancsak két év alatt megvalósítható a világhálón.
4. A magyar irodalom és minőségi könyvkiadás külföldi expanziója
A világnyelvek szinte mindegyike - a magyarországihoz képest korlátlan befogadói háttér ellenére - intézményhálózatot tart fenn arra, hogy nemzeti kultúrájuk értékeit, legfontosabb könyveik idegen nyelvű megjelentetését támogassák. Ezen cél vezérli a Goethe Intézetek, a Cervantes Intézetek hálózatát, a különböző országokban működő Francia Intézeteket. Jelentős léptékű támogatást nyújtanak külföldi kiadóknak fordítások támogatására. Magyarországon is van ilyen intézmény, a Magyar Könyv Alapítvány fordítástámogatási programja, ennek e célra fordítható kerete azonban alig haladja meg az évi 20 millió Ft-ot. Kertész Imre és Márai Sándor, Esterházy Péter és Szabó Magda európai diadalútja óta óriási igény mutatkozik arra, hogy a kortárs és klasszikus magyar irodalmat mint az egyetemes világirodalom felfedezésre érdemesnek tartott értékeit külföldön megjelentessék. Elemi érdekünk, hogy ezt a nagyon régóta várt érdeklődést a kulturális politika eszközeivel kielégítsük. A Magyar Könyv Alapítvány fordítástámogatási keretét meg kellene tízszerezni ahhoz, hogy élni tudjunk e felkínálkozó lehetőséggel. A magyar irodalomnak talán soha nem volt annyi sansza, mint napjainkban, hogy felmutassa értékeit a világban. Az elmúlt fél évtizedben sorra valósultak meg, illetve kezdődtek meg a magyar kultúra egészét bemutató kulturális évadok Európa számos országában. Miként a 60-as, 70-es években a magyar filmnek, majd a kortárs zenekultúránknak, úgy napjainkban irodalmunknak van elsősorban nagy nemzetközi presztízse, ismertsége, kisugárzása. Célszerű lenne, ha a kulturális évadokban a magyar irodalom, s a magyar tudomány alkotói, kiadói műhelyei hangsúlyosan szerephez jutnának. Ennek egyik eszköze, hogy a legnagyobb szellemi terület, a könyvkiadás óriási médiafigyelem-övezte, a világ kulturális trendjét meghatározó könyvvásárain, mindenekelőtt a számunkra legfontosabb régiókban és nyelvterületeken, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Oroszországban, a spanyol nyelvterületen a magyar könyvkiadás produktumai és alkotói állami támogatással vegyenek részt. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése nemrég írt alá együttműködési megállapodást a Visegrádi Négyek országai könyvvásárainak szervezőivel, hogy a világ kiemelkedő jelentőségű könyves eseményein közös standon, közös teherviseléssel vegyenek részt, s egy olyan ajánló katalógust jelentessenek meg, amelyben irodalmuk legjobbjainak, fiataljainak műveit ajánlják. Együttműködésünk keretében egy-egy vásáron minden ország egy-egy írója közös program keretében mutatkozik be.
5. Az olvasáskultúra fejlesztése
A Márai-program eddig vázolt négy elemét az olvasáskultúra fejlesztésének igénye kapcsolja össze. Nemzetközi vizsgálatok sora igazolta, hogy Magyarország is azon államok közé tartozik, ahol a felnövekvő új nemzedék olvasási készsége, képessége, kreatív problémamegoldó készsége drámaian romlott. A gond messze túlmutat azon, hogy az alkotók és a könyvkiadói műhelyek jogos félelmére gondoljunk csupán, nem lesznek értő olvasók a jövőben, az egyre kritikusabb helyzet az egész ország versenyképességét veszélyezteti. Az olvasási képesség romlása ugyanis az oktatás hatékonyságát kérdőjelezi meg, az anyanyelv nem-tudása lehetetlenné teszi az idegen nyelvek elsajátítását, s azt a képességet, hogy az emberek eligazodjanak a rájuk zúduló információk között. A romló tendencia megállításában, s pláne megfordításában kulcsszerepet kellene vállalnia az immár egyesített oktatási és kulturális tárcának, hisz az olvasás népszerűsítése, az olvasás örömének újbóli felfedeztetése nem szűkíthető le az irodalom és a könyv népszerűsítésére, az igazi feladat az iskolai oktatásra, a családi nevelésre hárul. E kényszert, s komplex megközelítését ismerték fel Németországban, ahol a Pisa 2000 vizsgálat drámai adataiból okulva országos léptékű, nagy társadalmi és politikai támogatottságú programot indítottak el, s létrehozták ennek koordináló intézményét Stiftung Lesen elnevezéssel, amelynek fontosságát és rangját azzal is hangsúlyozni kívánták, hogy vezetését a német köztársasági elnök vállalta el.
Javasoljuk, hogy a több éves, eredményes tapasztalatot felmutató német mintára az Oktatási és Kulturális Minisztérium kezdeményezésére a Márai-program keretében jöjjön létre a Magyarországi Olvasási Közalapítvány, az alábbi vázlatos célokkal és feladatkörrel:
Budapest, 2006. november