Magyarországon tíz esztendeje, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közel egy évtizedes kitartó lobbizása eredményeként a kulturális miniszter előterjesztésére az Országgyűlés a könyveket/kottákat terhelő addigi 12%-os forgalmi adót az Európai Unió átlagára, 5%-ra mérsékelte. Ezt a kedvezményes adószintet három esztendővel később a nyomtatott napilapok és hetilapok is megkapták.
Ugyancsak Egyesülésünk kezdeményezésére a magyar Parlament Kulturális és Sajtóbizottsága elnökének önálló képviselői indítványára az Országgyűlés elfogadta, hogy 2011. január 1-jétől az addig csak a papíralapú könyveket megillető, kedvezményes 5%-os forgalmi adó legyen érvényes a más fizikai adathordozón reprodukált könyvekre is. Az azóta is hatályban lévő magyar ÁFA-törvény 3. sz. mellékletének 15. pontja alapján „a könyv, ill. kotta bármely más fizikai adathordozón reprodukált formája az 5% adómérték alá kerül”. A törvényhez fűzött indoklás szerint „Kedvezményes 5% ÁFA kulcs alá kerülnek az eddigi 25% helyett azok a könyvek és kották, amelyeket nem papíron jelentetnek meg, hanem más fizikai adathordozón, és használatukhoz nincs szükség elektronikus szolgáltatások igénybevételére. Ennek alapján hangoskönyvekre alkalmazható az 5%-os ÁFA, digitális könyvre viszont nem (az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás ugyanis továbbra sem kedvezményezett)”.
A magyar kormány hajlandónak mutatkozott tehát, hogy a digitális és az e-könyvek forgalmi adóját a papíralapú és hangoskönyvek adószintjére mérsékelje, de az Egyesülésünknek küldött hivatalos indoklásban is hangsúlyozta, ezt a csökkentést az uniós adójog nem teszi lehetővé, s a magyar kormány ebben az ügyben nem kíván frontot nyitni az uniós szervekkel. Hogy a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium érvelése helytállónak bizonyult, azt az Európai Bizottság az elmúlt év júliusában igazolta, kötelezettségszegési eljárást indított ugyanis Franciaország és Luxemburg ellen, arra hivatkozva, hogy ezen országok tavaly január 1-jétől az elektronikus könyvekre is ugyanazt a kedvezményes, csökkentett forgalmi adót alkalmazták, mint a papíralapú könyvekre. (Franciaország esetében ez az adómérték 5.5%.) Az uniós indoklásban az szerepelt, hogy az elektronikus könyv nem könyvnek, hanem elektronikusan nyújtott szolgáltatásnak számít.
Az Európai Unió tehát a legutolsó pillanatig kitartott azon abszurd érv mellett, hogy a könyvekre csökkentett ÁFA alkalmazható, a szolgáltatásokra viszont nem. (A fejlődést akadályozó „adóelv” ellen szól az is, hogy az Unió azon szolgáltatásainak listáján, amelyekre csökkentett ÁFA alkalmazható, pl. olyan szolgáltatás is szerepel, mint az audiovizuális szolgáltatás.)
Az uniós értelmezés szerint tehát aki táblagépet használ vagy e-könyvolvasót, nem könyvet olvas, hanem csupán elektronikus szolgáltatást vesz igénybe. A magyar könyvszakmai szereplők között senki nincs, aki ne azt gondolná, az olvasás a hordozótól függetlenül továbbra is olvasásnak számít. Az elektronikus vagy e-könyv ugyanolyan szellemi termék, mint a papíralapú, a könyvet a tartalma, nem pedig fizikai hordozója határozza meg.
A jelenlegi jogértelmezés, a papíralapú és hangoskönyvek, valamint a digitális és e-könyvek közötti eltérő adószint alkalmazása megítélésünk szerint súlyos versenyhátrányt jelent az Unió minden érintett országa számára, s ez különösen súlyos a magyarországi könyvpiacon, ahol az általános forgalmi adókulcs a legmagasabb Európában, 27%. A magyarországi hagyományos könyvek és az elektronikus könyvek közötti adókülönbség tehát nem kevesebb, mint 22%! Úgy gondoljuk, a digitális könyvpiac fejlődésének a rendkívül magas ÁFA-kulcs az elsődleges akadálya. Biztosak vagyunk abban, hogy Európa döntően emiatt került versenyhátrányba a világ könyvkiadását amúgyis meghatározó angolszász könyvpiaccal szemben. Köztudott, hogy az Egyesült Államokban nulla adókulcsos a könyvkiadás, az elektronikus is, s a technikai fejlettség, az alkalmas e-könyvolvasók elterjedtsége mellett ez a fő oka, hogy a digitális könyvek forgalma már elérte, de legalábbis megközelítette a hagyományos könyvek eladási adatait. A legfejlettebb könyvpiacok között számon tartott Németországban is mindössze 1-2% az elektronikus könyvek részesedése a teljes könyvpiaci forgalomból. A tavalyi eladási adatok alapján Magyarországon ez a 0.5%-ot sem éri el, miközben a kiadott címek és a megjelentetett példányszám vonatkozásában hagyományosan Európa élvonalába tartozunk.
Bár az Európa Tanácsban úgy tűnik, ebben az esztendőben végre megszületett a felismerés, hogy az ÁFA Irányelvekben, az Annex III-ban változtatás szükséges, hónapok óta szakértői szinten arról folyik a vita, milyen általános új definíció szülessen az e-könyvekre, ill. a digitális könyvekre, s ez a processzus meg kell hogy előzze az ÁFA-csökkentést lehetővé tevő döntést. Megítélésünk szerint a probléma egyáltalán nem olyan összetett, ami 28 ország hónapokig, netán évekig tartó egyeztetését igényelné, hiszen az elektronikus könyveknek, digitális újságoknak és magazinoknak nincs szüksége új, precíz definícióra, amely előfeltétele kedvezményes adósávba sorolásuknak, egyszerűen a hagyományos, papíralapú könyvek más adathordozón megjelenő verziójának kellene tekinteni őket – pontosan úgy, ahogy a magyar törvény idézett szövegében szerepel. Azt az átsorolást kell technikailag végrehajtani, hogy a digitális könyv, ill. folyóirat éppúgy könyv vagy folyóirat, mint a papíralapú, s ezért ugyanolyan adókedvezmény illeti meg.
Az átsorolással nem csupán az a cél, hogy megszűnjön a nyomtatott és az elektronikus könyvek abszurd pénzügyi megkülönböztetése, s így olcsóbbá és könnyebben elérhetővé váljanak a kulturális értékek, hanem az is, hogy a hordozótól függetlenül hatékonyabban ösztönözhessük a fiatalokat az olvasásra, eredményesebben lehessen fellépni a szellemi tulajdont sértő tevékenységek, az illegális letöltések és a kalózkodás ellen.
Ha az Európai Unió tagországaiban, s így Magyarországon – a digitális kor beköszöntével – nem sikerül rövid időn belül versenyképes helyzetbe hozni az elektronikus úton olvasható anyagokat, könyveket és folyóiratokat, ezen piacon az angolszász befektetők ki fogják szorítani a nemzeti szereplőket. A közép- és felsőszintű oktatásban (amely területeken megállíthatatlan a digitális tananyagok előretörése) az idegennyelvű, többnyire angol művek fogják „pótolni” a magyar szakemberek, kutatások eredményeit, sok tudományágban a magyar nyelv nem lesz képes fejlődni, lemarad az információszerzésben és -közvetítésben, a magyar oktatás pedig még nagyobb hátrányba kerül az éleződő nemzetközi versenyben.
Mindezek alapján azt szeretnénk kérni az uniós döntéshozásban résztvevő magyar hivatalnokoktól, szakértőktől, mindent kövessenek el azért, hogy az uniós ÁFA Irányelv ne évek múlva, hanem mihamarabb módosuljon, s az Annex III tegye lehetővé, hogy a magyar ÁFA törvény kiiktathassa az elektronikus és e-könyvek kedvezményes adózását megakadályozó kitételét. Az Unióban a forgalmi adó mértékének meghatározása nemzeti hatáskör, azaz ha az uniós ÁFA-direktíva az adathordozótól függetlenül minden könyvet, az elektronikusat is könyvnek minősít, a magyar Parlamentnek joga lesz csökkenteni a jelenleg az elektronikus és digitális könyveket és folyóiratokat sújtó 27%-os ÁFÁ-t a kedvezményes adószintre, 5%-ra. Reméljük, hogy a magyar döntéshozók a franciákhoz hasonlóan a papíralapú könyveket megillető adókedvezményt szavazzák meg a Parlamentben.
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése