A katások kivonása a munkaerőpiacról, a rezsiköltségek emelkedése és az infláció mind felfelé tolta a könyvek árát, ami miatt egyre kevesebb új kötetet veszünk − mondta az Economxnak adott interjújában Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke.
Ha már 2022-ben majdnem 60 milliárdos árbevételnél jártunk, mondhatnánk, hogy ez jó év volt, de figyelembe kell venni, hogy már drágábbak voltak a könyvek, mint a pandémia előtt. A 2023-as évet illetően még csak tapogatózunk, hiszen még nem jöttek meg a hivatalos számok, és az előzetes tájékozódás alapján úgy látjuk, hogy a könyvek ára stabilan 10-15 százalékkal drágább, ugyanis beépült az alapárba a papír, ami soha nem lesz már olcsóbb. Ennek ellenére – ha jelen gazdasági körülmények között lehet ilyet mondani – örömteli, hogy a KSH tavalyi éves inflációjával szemben, ha nem is sokkal, de alacsonyabban áll a könyvpiac árindexe. Azt viszont tudni kell, hogy a könyvek mindig körülbelül egy év csúszással érik el az inflációs árakat.
De, elég ha csak a színház- vagy mozijegyeket nézzük, ott is drágulást láthatunk, kivéve az állami finanszírozású intézményeket. A színházakban viszont nagyobb drágulásnak lehetünk tanúi, mint a könyvpiacon.
Nem ilyen egyszerű ez. Lehet, hogy a kiadók és a kereskedők árbevételben tudták tartani a szintet, de meg kell nézni majd, hogy ezt mennyivel kevesebb kiadott könyvből érték el. Ha az újonnan kiadott, tehát drágább könyvekből is jött a bevétel, akkor egészen más a haszonkulcs, mintha a a régi könyvek dominálnának, hiszen ott még olcsóbb árakról beszélünk. Ez egyébként egy újdonságra kiéhezett piac, az eladási sikerlisták élvonalában mindig az új könyvekből van a legtöbb. De hogy jól van-e a piac, az kétlem, ugyanis a gazdasági válság, a katások munkaerőpiacról való kivonása, a szinte kötelező bérnövelés és a rezsiemelkedés mellett nem nagyon tud senki növekedni. Bár nincsenek még számok, azért beszélek heti szinten a kiadókkal, és most azt látjuk, hogy enyhén emelkedő, körülbelül 10 százalékos árbevétel-növekedésről beszélhetünk, szintén 10 százalékkal kevesebb könyv eladásából. Igyekszem optimista lenni, de azért ez azt jelzi, hogy valami probléma van, hiszen visszaesést látunk.
A december sem volt olyan csillogó, mint szokott: kevesebb könyvet vettek, a finom elemzéseknél arra lyukadtunk ki, hogy inkább a darab/ráfordítás nőtt meg, ez ugye a drágulásnak köszönhető. Óvatosan, de kimondom, van ok aggodalomra a könyvszakmában. Az állam segíthetne, lehetne egy olyan vásárló, amely támogathatja a piacot és a kiadókat.
Például. De egyelőre szinte jelentéktelen az állam támogatási potenciálja.
Nézzük meg akkor az árképzés algoritmusát: a kereskedőknél bizományosi értékesítés zajlik, és fogyás után fizetik ki a kiadót. Leszedi belőle az árrését, ami 50-55 százalék, így most 45 százalék van a kiadónál. Ebből a könyv szerzője mondjuk a nettó bolti ár 10 százalékát megkapja jogdíjként, ha illusztrált, akkor vannak képjogok is, és az is visz el a bevételből. Most tartunk kb. mínusz 70 százaléknál. Ahhoz, hogy a kéziratból könyv legyen, kell egy kiadó, aki szerkeszti, tördeli, fordíttatja, nyomtatja a művet, és magát a kiadót is fent kell tartani. Nem látom, hogy ezek után mi marad a kiadónál, amennyiben nem tud jelentősebb példányszámot eladni. Tehát 1-2 ezer példánynál nincs rá remény, hogy egy forint is maradjon a kiadóknál. Nem tudok igazán optimista lenni most, hogy ezt végigvettük.
Az biztos, hogy most 2024-ben nagyon sokat átgondolják, hogy a tervek szerinti címszámot fel tudják-e vállalni. Elképzelhető, hogy a kiadók visszanyesik a címszámot, mert úgy látják, lehetséges, hogy nem kéne kiadni minden tervezett könyvet, orientálódni kell a sikerkönyvek felé, ennek pedig láthatóan a szépirodalom lehet a vesztese. A legigényesebb kiadók is átgondolják, hogy érdemes-e értékes könyveket legyártani. Itt is elmondom, hogy ebben a helyzetben is milyen jó lenne, ha az állam belépne vásárlóként, 1-2 ezer példány megvásárlásával támogatná a könyvtárakat, hiszen a könyvtárak most reneszánszukat élik. Rengeteg embernek nincs már pénze új könyveket vásárolni, helyette kiveszi a könyvtárból. Így a szépirodalom sem halna el, a kiadó is életben maradna, és az olvasó is hozzájuthatna az igényes tartalomhoz.
Nyilván az angol nyelvű könyveket nem lehet összehasonlítani a hazaiakkal, hiszen egy angol nyelvű könyvnek az egész világ a piaca. Itthon a nagy kereskedők eladási sikerlistájából sejtheti az olvasó, hogy mik produkálnak jó számokat. Óriásit ment nemrégiben Frei Tamás új könyve, amelyből fél év alatt 100 ezret adtak el, és ez itthon egy döbbenetesen jó szám. Szintén hasított Orvos Tóth Noémi könyve, de Nyári Krisztián, Visky András is szépen teljesített. Ezek ugye azért örömteli dolgok egy kiadónak, mert 2 ezer eladott példány alatt egy könyv gyakorlatilag nem termel hasznot, csak megtermeli a ráfordítási költséget.
A szórakoztató irodalom rendkívül népszerű, be is előzte a gyermek és ifjúsági könyveket. De például a Harry Potter még napjainkban is nagyon jó számokat hoz, hiszen újabb generációk találnak rá, ráadásul a régi rajongóknak is van valami újdonság mindig, például díszkötetetek, gyűjtői kiadás vagy élfestett példány. Nagyon jól futnak ezen felül a pszichológiai, önsegítő könyvek, de említhetném Steigervald Krisztián generációkról szóló művét is. A pszichológiai könyvek felfutása egyébként a világjárvány alatt kezdődött, amikor az emberek olyan mélyre jutottak, hogy a könyvekhez fordultak segítségért, s úgy tűnik, ez az attitűd meg is ragadt az olvasási szokásokban. De ha visszatérünk a műfajok népszerűségéhez, szomorúan állapítom meg, hogy az első 20-ban nincsen szépirodalom.
Az e-könyvek forgalmi árbevétele évek óta nem lépi túl a a teljes könyvforgalom 2 százalékát. Ehhez azért hozzátenném, hogy mi vagyunk a világon az egyetlen ország, ahol az e-könyvnek 27 százalékos áfája van, szemben a papírkönyvek 5 százalékával. Angliában például a papír is és a digitális könyvnek is nulla az áfája. Amióta van e-könyv, minden évben küzdünk az áfacsökkentésért, és most lett is volna lehetőség, hiszen volt uniós ajánlás azzal kapcsolatban, hogy egyes tételeknek csökkenteni kellene az áfáját, de ez nem történt meg.
Az olvasási és vásárlási szokásokat a Covid idején néztük meg utoljára: remek olvasás-népszerűsítő programok vannak. Ugyanis az ifjúság olvas, csak mást és máshogy. Ha hozzájuthat a tabletjén, telefonján színvonalas tartalomhoz nem nagy pénzért, akkor fog olvasni, mert most is olvas, csak rövideket és gyorsan, mert ilyen az ő világuk most. Tehát a normális olvasás feltételeit kellene végre megteremteni, mert tartalomból most is sok van. Például régen volt a diákoknak könyvvásárlási kedvezmény. Lehet, ez most is nagyon célszerű lenne, mert a szellemi igény nagyon sok korosztály részéről megvan, csak nincs rá pénz. Vágynak a tartalomra, a jó történetekre az emberek, ez világosan látszik abból is, hogy mennyit ülünk a Netflix előtt. Tehát, ha lenne hozzáférhetőség és állami könyvtári segítség, akkor lehet, az olvasás is megnőne, mert a gyerekek és a felnőttek is igénylik a szellemi fejlődést.
Forrás: Kreivich Orsolya, economx.hu